Új évet kezdtünk írni, én meg egy új bejegyzést. Végremán. A tavalyi évben sajnos nem sikerült hatlábú kis lieblingjeimmel úgy foglalkoznom, ahogy szerettem volna, de az idei évnek valamivel optimistábban futok neki. Lássuk hát, miféle "mosdatlan kis fenevadról" fogok megint karattyolni!
A szemetes zugpoloska - Reduvius personatus.
Rendszertanilag a rablópoloskák (Reduviidae) közé tartoznak. "Szóval eltulajdonítják értékeinket és még koszosak is ezek a büdös bogarak??" - tehetnénk fel a kérdést. Ebből a háromból azonban egy találat csak. Nem lopkodnak és nem is szagosak, mert a rablópoloskák bűzmirigye visszafejlődött. Szóval koszosnak lehet őket nevezni, de csak lárva/gyerek korukban. Akkor meg még mi emberek is bőven szoktunk olyanok lenni. :))
Testük kifejlett korukban 16-19mm hosszú, nyújtott ovális alakú. Testük színe barnásfekete, csápízein és a combok, valamint lábszárak térdhez közeli részén található némi világosab árnyalat. Jó repülők, de szinte csak éjszaka mozognak, ekkor vonzza őket a mesterséges fény is. Egész életükben ádáz kis ragadozók, rengeteg apróbb ízeltlábút fogyasztanak el.
A lárvák is sötét barnás alapszínűek, de csak igen ritka esetben látható a testüket borító törmeléktől. Nevüket ez után kapták, felületüket rengeteg hosszabb-rövidebb, ragadós bevonatú, valamint horgas szőrök borítják. Ezekre hordják fel a hátsó lábaikon található serték segítségével a környezetükben található anyagokat (pl. fűrészpor, apró homok, porszemcsék, stb.). Ezzel egyrészt álcázzák magukat a ragadozók ellen, másrészt a prédáikat is könnyebben be tudják cserkészni ezek a hat lábú porcicák.
A faj szinte az egész mérsékelt égövben elterjedt. Az emberi életterekhez kötődő (szinantróp) állatok. Főleg öregebb házak, fészerek, istállók háborítatlan zugaiban tevékenykednek, de akár társasházakban is előforduhatnak. Melegebb éghajlatú tájakon a természetben is előfordulnak - jóval kisebb egyedszámban - száraz fakéreg alatt, elhagyott madárodúkban és hasonló helyeken.
A lárvák fejlődése alapvetően két évig tart, de táplálék hiányában akár három évig is elhúzódhat. A kifejlett példányokkal szinte egész évben találkozhatunk, de fő előfordulási idejük június és augusztus közé esik.
Érdekesség még, hogy egyfajta hangképzésre is képesek. A fejüket bólogató mozgással az előhát széléhez dörzsölik, ahol a felületeken található apró recék miatt cincogó hang képződik (hasonlóan a cincérekhez). Ezt a folyamatot stridulációnak hívják. Csak hogy legyen a bejegyzésben valami kacifántos szó, amit el lehet lőni egy barkochba vagy scrabble menet alatt, a család/barátok legnagyobb örömére!