Végre valami izgalmasnak mondható poloskás bejegyzés, ha már a blog neve poloskalandok. Vagy mi. De miért is? Mi ez a pici izé egyáltalán? A latin neve is tiszta hülyeség, Geocaching pallospéni$z... izé, Geocoris pallidipennis. Nos, lássuk miért rá esett a választásom, hogy bejegyzést írjak róla.

 Ez egy igencsak apró termetű bodobács faj, nagyjából 2,5-3,5mm testhosszúságú és az érdekesség benne, hogy a hazai poloskafaunának egy teljesen új tagja! Dokumentálni pedig jelen sorok írójának sikerült némi szerencsével. A szakemberek legtöbbször céltudatos és hosszas keresés közben tudnak ráakadni egy-egy ilyen fajra, ami a környező országokban őshonos vagy már elterjedt, hazánkban pedig vélhetően megtalálható. Vagy szerencsével, egy gyűjtés anyagában ott "csücsül" egy/több példány. Ehhez hasonló, amikor az amatőrnek mázlija van, gyűjteni megy és belebotlik. No igen ám, csak hogy én teknőskaját mentem gyűjteni, nem ízeltlábúakat. Viszont aki rákap a rovarászat ízére, az nem tudja megtagadni a természetét, folyton vizslatja a környezetét. Így vettem észre egy napi rutinfeladat közben a fű között szaladgáló apróságot.

Az első, bizonyító példány.

 Poloska lévén megörültem neki, nemzetség szintig (Geocoris) helyben be is azonosítottam, de furcsa és pici volt, így begyűjtöttem és később lefotóztam. Mindezt még 2019 októberének végén. Ezzel nagyjából el is feledkeztem róla. Következő év márciusában, a karantén időszakban nekiálltam elrendezni a tornyosuló képanyagom, akkor került elő újból. Hú bakker, teljesen elfeledkeztem róla... Elkezdtem keresni egy határozó anyagban, amit Kondorosy Előd biztosított, és a címben szereplő fajként azonosítottam. Bizonytalanságból azonban írtam neki és egy rövid e-mail váltás után rá is igazolt a helyességre. Szupeeer! No de mi innentől a teendő? Publikációt kell írni róla egy szakmai lapba, angolul. Erre nem voltam igazán felkészülve, húztam-halasztottam ameddig csak lehetett. Valamint további bizonyító erejű példányokat találni, hogy bizonyos legyen a faj megtelepedett mivolta, nem csak egyetlen, behurcolt példányról van szó. 2020 őszén újra sikerült találnom ezekből az apróságokból, több példányt is. Így a kétségek elhárultak, megírhattam azt a publikációt. Hurrráááá. Ez a Folia Entomologica Hungarica nevű szaklapban fog megjelenni valamikor, Merkl Ottó halálával (aki többek közt ennek is a szerkesztője volt) nem tudni ki-mikor-hogyan fogja átvenni ezt. Amint elérhető lesz, csatolni fogom a bejegyzéshez. 

A publikált cikk szabadon terjeszthetővé vált, PDF formátumban itt érhető el. :) 

Egy újabb, már 2020. októberéből.

Most pedig essen szó magáról az állatról.
 A poloskákon belül a Geocoris nembe tartozik, ennek eddig hat faja volt ismert hazánk területéről. A fakószárnyú nagyszeműbodobács, mint magyar név csak javaslat! Eredeti elterjedési területe a Balkán-félszigettől Törökországon át egészen Közép-Ázsiáig nyúlik a mediterrán jellegű régiókban. Hozzánk legközelebb Trieszt (Olaszország) és az Isztriai-félsziget területéről (Horvátország) volt ismert. Az első példány(ok) megjelenése nálunk nem tisztázott, de feltételezem, hogy a globális éghajlatváltozás az oka.
 Méretét tekintve a Geocoris-ok kisebb termetű fajai közé tartozik 2,5-3,5mm-es testhosszával. Jellegzetessége a fekete előhát hátulsó sarkainál található sárgásfehér folt, valamint világos félfedői, rajtuk 1-1 pici barna ponttal.   Főleg ragadozó életmódot folytatnak. Apró rovarokkal táplálkoznak, pl. gyapjas tetvek, levéltetvek (pl. zöld őszibarack-levéltetű - Myzus persicae), kabócák, lepkék petéi és fiatal hernyói (pl. gyapottok-bagolylepke - Helicoverpa armigera). A Távol-Keleten vizsgálták a hasznukat a gyapotföldek kártevőinek a kordában tartására is. Szóval kifejezetten hasznos kis jószágok, nem "kártevők"!
 A homokos vagy laza talajszerkezetű, meleg élőhelyeket kedvelik, ahol a növényzet tövénél tartózkodnak. Egy évben mindössze egy nemzedéket hoznak létre. Ősszel kifejlett alakban telelnek át, a növények tövénél, valamint a talajba húzódva.

Ceruzarajz illusztrációm az első példány alapján. 

 Amatőrként számomra ez a "felfedezés" hatalmas eszmei értékű és jelentőségű. Amolyan mérföldkő, ami akárhogy is nézzük, nem minden nap adatik meg az embernek. Felsorolás nélkül, de ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített vagy támogatott a kutatásban, a publikációnál, vagy csak hitt bennem. Köszönöm!!! :)